- A Megasztárba mezĂ­tláb Ă©rkeztĂ©l, Ă©s Ăşgy adtad elő a bemutatkozĂł produkciĂłd – a Highway to Hell cĂ­mĂ» számot –, kĂ©sőbb az EurovĂ­ziĂłn is Ă­gy szerepeltĂ©l, valamint a koncertjeid során is gyakran előfordul, hogy mezĂ­tláb Ă©nekelsz. Mit jelent ez számodra?

  - Elsősorban azĂ©rt szeretek mezĂ­tláb fellĂ©pni, mert Ă­gy Ă©rzem jĂłl magam, másodszor pedig azĂ©rt, mert Ă­gy stabilabban lehet Ă©nekelni, mint magassarkĂşban. Már gyerekkĂ©nt is szerettem mezĂ­tláb mászkálni. Amikor ugrálok a koncerteken, sokkal ösztönösebb lesz az egĂ©sz produkciĂł. A nyári koncertjeinkben pedig – a fesztiválokon – van valami kis „kosz”, amit Ă©n nagyon szeretek, Ă©s ebbe az egĂ©sz hangulatba ez jĂłl illeszkedik. Mostanában, a hĂ»vösebb időkben nem szoktam Ă­gy Ă©nekelni Ă©s oda is figyelnek rám a csapatban, hogy ne lĂ©pjek mezĂ­tláb a szĂ­npadra, hiszen könnyĂ» megfázni. Ha spirituálisan szeretnĂ©m megmagyarázni, akkor ez egyfajta közvetlenebb kapcsolatot jelent a földdel.

- Az EurovĂ­ziĂłs fellĂ©pĂ©sed Ăłta eltelt nyolc Ă©v. Ebből a távlatbĂłl hogyan Ă©rtĂ©keled az akkori szereplĂ©sed, illetve milyen hatással volt ez a pályádra?

  - RemekĂĽl Ă©reztem ott magam, jĂł tapasztalat volt. Akkor találkoztam először ilyen magas szintĂ» technikával, dĂ­szlettel, szervezĂ©ssel. Egy hatalmas gĂ©pezetnek voltunk a rĂ©szei. Blues számmal Ă©rkeztem, ami kilĂłgott a sorbĂłl Ă©s ennek köszönhetően nagyon sokan megjegyeztek. AzĂłta is rengeteg kĂĽlföldi levelet kapok pĂ©ldául LengyelországbĂłl, ahonnan sokan azokra a koncertjeimre is eljárnak, ahol vĂ©gig magyarul beszĂ©lek. Amit máskĂ©pp csinálnĂ©k, hogy bemelegĂ­tenĂ©k minden fellĂ©pĂ©s előtt, mert nem csak kĂ©t fellĂ©pĂ©sĂĽnk volt, amelyeket közvetĂ­tettek, hanem minden prĂłbára, főprĂłbára eladták a jegyeket. Egy nap többször is el kellett Ă©nekelni a dalomat Ă©s a vĂ©gső döntőn már kicsit rekedtes volt a hangom, de a blues mĂ»fajába szerencsĂ©re ez mĂ©g belefĂ©r, tehát összessĂ©gĂ©ben ma is meg vagyok elĂ©gedve az ottani teljesĂ­tmĂ©nyemmel. A karrieremet nem feltĂ©tlenĂĽl befolyásolta. AbbĂłl a szempontbĂłl hasznos volt, hogy abba az Ă©pĂ­tkezĂ©si folyamatba, amit kitaláltam magamnak, jĂłl beleillett.

- A koncertek közben a számok között átvezetőkĂ©nt rövid kis törtĂ©neteket, anekdotákat mesĂ©lsz az Ă©letedből. Hogyan lettek ezek a törtĂ©netek „show elemek”?

  - Van egy önállĂł estem a Pesti SzĂ­nházban, a MagdalĂ©na RĂşzsa, ott kezdtem el először nagyon mĂ©lyen Ă©s nagyon őszintĂ©n mesĂ©lni magamrĂłl. Abban a produkciĂłban lĂ©nyegĂ©ben a dalok az összekötő elemek a törtĂ©netek között. Most indul majd az ötödik Ă©vad, szerencsĂ©re sikeres ez a produkciĂł Ă©s többek között itt tapasztaltam meg azt, hogy nyugodtan megoszthatok szemĂ©lyes Ă©lmĂ©nyeket a közönsĂ©ggel. Fontos kĂ©rdĂ©s, hogy meddig mehet el az ember, hogyan lehet Ăşgy megnyĂ­lni, hogy közben nem válik közönsĂ©gessĂ© a kitárulkozás. PrĂłbálom ezeket az anekdotákat tisztán, egyszerĂ»en elmondani Ăşgy, hogy közben komolyabb tĂ©mákat is Ă©rintek.

- Van-e valamilyen Debrecenhez kapcsolódó történeted, ami eszedbe szokott jutni, ha erre jársz?

  - Van egy törtĂ©netem, de mĂ©g nem tudtam eldönteni, hogy ez mennyire jĂł, vagy nem. Mindig eszembe jut ez a pár, ha Ăşton vagyok Debrecenbe. Egy szombati napon játszottunk a Nagytemplom előtt, Ă©s abban a pillanatban, amikor kilĂ©pett a menyasszony a vőlegĂ©ny oldalán a templombĂłl, elkezdtĂĽk játszani a Highway to Hell cĂ­mĂ» számot. Egyből azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon mit gondolhatott a menyasszony, mikor ezt meghallotta… De mindig Ăşgy fejezem be ezt a dalt, hogy „highway to heaven”, szĂłval remĂ©lem, hogy azĂłta is egyĂĽtt vannak Ă©s boldogok.

- Amikor kikapcsolĂłdsz, milyen zenĂ©ket hallgatsz Ă©s kik azok az előadĂłk, akik inspirálnak?

  - SokfĂ©le zenĂ©t hallgatok, általában az időjáráshoz megfelelő zenĂ©t szoktam választani. Ă•sszel a zongorás zenĂ©k a kedvenceim, de tĂ©nyleg mindenevő vagyok. A letisztultabb számok tudnak igazán megfogni. LegutĂłbb egy rĂ©gi spanyol zongorás játĂ©kot hallgattam, előtte pedig jazzt. Idefele jövet Susan Tedeschiről beszĂ©lgettĂĽnk, aki szintĂ©n nagy kedvencem, a kocsimban pedig Jeff Beck szĂłlt. Szeretek ugrálni kĂĽlönböző korszakok Ă©s mĂ»fajok között, mindig megtalálom azt, ami Ă©ppen megĂ©rint.

- Van-e olyan könyv, amit szívesen ajánlanál az egyetemisták figyelmébe?

  - NehĂ©z egy könyvet kiemelni, amikor csak tehetem, olvasok. Számomra meghatározĂł volt a Jeffrey Archer Párbaj c. könyve. Ez egy könnyebb olvasmány, ugyanakkor mĂ©gis fontos gondolatokat lehet benne találni. Ennek a szerzőnek van egy másik regĂ©nye is, amit nagyon szeretek, az a cĂ­me, hogy LĂ©gvonalban. LegutĂłbb PĂ©terfy Gergely Kitömött barbár c. könyve volt a kezemben, az is igen tanulságos. A magyar irodalomban igazi remekmĂ»veket lehet találni: Márait Ă©s SzabĂł Magdát szĂ­vesen ajánlom mindenkinek.

- Hogy fog telni a következő időszak, mire kĂ©szĂĽltök most?

  - Nagy ArĂ©na koncertĂĽnk lesz 2016. február 27-Ă©n, amely az elmĂşlt tĂ­z Ă©vet öleli fel. Fontos fordulĂłpont Ă©s ĂĽnneplĂ©s is ez nekĂĽnk. Sok meglepetĂ©sre lehet számĂ­tani, Presser Gábor, illetve Boban Markoviæ-Ă©k is a vendĂ©geim lesznek. Erre kĂ©szĂĽlĂĽnk a leginkább, rĂ©gi álmom ez, hogy idáig eljussak. Sok szeretettel várlak Titeket a közös ĂĽnneplĂ©sre!