- Lehet tudni rólad, hogy már nagyon fiatalon sikereket értél el az írásaiddal, akkor még inkább a költészeteddel, hiszen alig húsz évesen megkaptad a Gérecz Attila-díjat, de a kezdetekkor mi inspirált leginkább, hogy ezt a pályát válaszd?

  - Nem ment olyan könnyen. Az első kĂ©t verseskötet nem sikerĂĽlt jĂłl. Az inspiráciĂł mindig megvolt, de a visszajelzĂ©s mĂ©g nem. Azt szoktam mondani, hogy az ambĂ­ciĂł formákat keres, Ă©s a tĂ©t, hogy megtalálod-e, miben vagy jĂł, honnan tudsz merĂ­teni. Én majdnem elvesztem a kĂĽlönböző megvalĂłsĂ­tási formák között. Korábban zenĂ©ltem, aztán a lĂ­ra irányába tekingettem, de vĂ©gĂĽl a prĂłzánál kötöttem ki. Rájöttem, hogy korábban nem jĂł energiákat mozgattam, Ă©s nem jĂł hagyományokhoz nyĂşltam, pedig ezeknek nagy tĂ©tje van. Emellett fontos volt a hit, az, hogy higgyek abban, amit csinálok.

- Voltak támogatóid?

  - Igen, pĂ©ldául KemĂ©ny István. Nagyon Ă©rdekes, hogy hogyan lehet egy ilyen szerĂ©ny, visszafogott szemĂ©ly ennyire inspiratĂ­v egy generáciĂł számára. Sokat segĂ­tett nekem, Ă©s nem tudok elĂ©g hálás lenni ezĂ©rt. Ă• indĂ­tott el ezen a pályát.

- Ha három olyan eseményt kiemelhetnél eddigi munkásságodból, melyre szívesen emlékszel vissza, akkor melyek lennének azok, és miért?

  - Egyik ilyen volt a Pletykaanyu fogadtatása, ami fordulĂłpontot jelentett számomra. Meg kellett tudni emĂ©szteni. Ez egy tulajdonkĂ©ppeni beavatási rĂ­tus volt, hogy vannak olvasĂłk. A Mellettem elfĂ©rsz előkĂ©szĂĽleteit is ide sorolnám. A nyugalom, a csönd, ahogy azt feldolgoztam. HarmadikkĂ©nt pedig azt emlĂ­tenĂ©m, hogy jön egy Ăşj novelláskötetem. 15 Ă©v után ez lesz az első.

- Milyen nehĂ©zsĂ©gei vannak egy olyan könyv megĂ­rásának, amelynek szereplőivel kölcsönösen ismeritek egymást? Nem tartottál attĂłl, amikor a Pletykaanyut Ă­rtad, hogy Ă©rhet negatĂ­v visszhang a környezetedben?

  - Volt előtte kĂ©t verseskötetem, Ă©s az volt a tapasztalatom velĂĽk, hogy akkor sem olvasták volna el őket, ha fizettem volna Ă©rte. KonkrĂ©t tapasztalás volt, hogy nem olvassák el. Emiatt ezen nem is gondolkodtam.

- Vannak olyan személyek, akik meghatározóak az életedben?

  - Igen, ilyen a ma már sokat emlegetett MĂłricz is, akire Ăşgy gondolok, mint ikonikus szemĂ©lyre. Ă• karakterkĂ©nt, közĂ©leti szerzőkĂ©nt, Ă­rĂłkĂ©nt hatott rám. Mindaz a poĂ©tika, ami az övĂ©. Emellett Darvasi, Ă©s vele egyĂĽtt MĂ©szöly, akire nagyon szĂ©pen Ă©pĂĽl rá a Darvasi prĂłza, ugyanakkor kĂĽlönĂĽl is el tőle. Ez egy szĂ©p hatástörtĂ©neti folyamat, nagyon szeretem. Illetve akit mĂ©g nagy szeretettel emlegetek, az SzabĂł Magda, akit nagyszabásĂş Ă­rĂłnak tartok.

- Az olvasĂłk mennyire tudnak valĂłs kĂ©pet alkotni önről Ă©s családjárĂłl, ha tudják, hogy önĂ©letrajzi ihletĂ©sĂ» a könyv? Nem rossz, hogy többnyire a mĂ» alapján alakul ki a vĂ©lemĂ©nyĂĽk?

  - Akadtak már kellemetlen helyzetek, de nem rossz ez. Nem is tudják Ă©s nem is kell nekik megparancsolni semmit, hogy hogyan olvassanak. A befogadĂłi Ă©rtelem Ă©s szabadság szĂ©p.

- Az írás mellett a Rájátszásban is gitározol. Hogyan ismerkedtél meg ezzel a mûfajjal? Mennyire volt tudatos választás, hogy más társmûvészettel is foglalkozz?

  - EgyszerĂ»en csak kerestem az utam kamaszkĂ©nt. Volt egy rock zenekarom közĂ©piskolában, akiknek Ă©n voltam a zeneszerzője, szövegĂ­rĂłja. ĂŤgy kezdődött. Aztán, mikor felhĂ­vott Valuska Gábor, a Rájátszás szervezője, már fĂ©lĂ©ve nem is volt hangszerem, aztán amikor leszálltam a villamosrĂłl, azonnal vettem magamnak egy gitárt, Ă©s Ăşjra elkezdtem zenĂ©lni. Nem tartom magam zenĂ©sznek, egyszerĂ»en csak kikapcsol, szĂłrakoztat, Ă©s Ăşgy gondolom, hogy az irodalom szolgálatában áll. A zene az ifjĂşság szabadsága számomra, az irodalom pedig az Ă©letem.

- - Így hogy több mûvészetben is jeleskedsz, milyen tanácsokkal látnád el a fiatal írókat?

  - Olvasni, dolgozni kell. Nem lehet megjĂłsolni, kiből mi lesz. A kĂ©rdĂ©s, tud-e annyi energiát belefektetni, hogy elĂ©rje, amit akar.

- TĂłth Hajnalka -