- Egyetemi adjunktusként gondolta volna, hogy egyszer nem csak a DOTE, hanem az integrált Debreceni Egyetem vezetője lesz?

  - Nem hiszem, hogy bármely kezdő egyetemi oktató azon gondolkodna, hogy mi lenne, ha rektor lenne. Számomra a tudományos kutatás eszköz több területen hasznosítható dolgok létrehozására. Ha kifejlesztünk egy egészséges élelmiszert, amihez megtaláljuk a gyártót, esetleg iparágat telepíthetünk a környékre és ezzel munkalehetőségeket teremtünk - ez olyan folyamat, amelynek létrehozása, generálása mindig foglalkoztatott. Ma is ugyanolyan fontos része az életemnek a kutatásfejlesztés, soha nem vágytam címekre, vezetői megbízásokra.

- 2007-től stratégiai rektorhelyettesként vett részt az intézmény vezetésében, így – gondolom – sok meglepetés rektorként sem érhette az egyetem mûködésével kapcsolatban.

  - Amikor felkérést kaptam, hogy pályázzak a rektori posztra, többek között azért is vállaltam, mert rektorhelyettesként láttam, milyen lehetőségek vannak az integrált intézményben, ha nem önállóan, elszigetelten, vagy harcolva a környezetével próbál megmaradni, hanem együttmûködve, minél több szereplőt bevonva fejlődik. A szakmai múltamból kiindulva, hogy Szegeden, Pécsen is dolgoztam az egyetemen, illetve az általam irányított országos és nemzetközi kapcsolatrendszert igénylő projektek tapasztalatai alapján talán messzebbről, szélesebb horizonton figyelem az intézményt, és így jobban észrevehetők a lehetőségek.

- Egy felsőoktatási intézmény – így a debreceni is – több pilléren áll: oktatás, kutatás, fejlesztés. Pályázatában kiemelt hangsúlyt kapott a hallgatói létszám növelése, valamint a külföldiek számára induló fizetős képzések számának bővítése. Indokolt ez a jelenlegi 33 ezres hallgatói létszám mellett?

  - Az integráció azért volt sikertörténet a Debreceni Egyetemen, mert a jogelőd intézmények vezetői nem utána mentek az eseményeknek, hanem a törvényt, a változásokat megelőzve alakítottak szövetséget. A Debreceni Egyetem hallgatói létszáma a demográfiai változások ellenére is növekszik, de a hallgatóság összetétele változik. Bár ma is a legnépszerûbb vidéki egyetem a miénk, figyelni kell a trendekre, és meg kell találnunk azokat a képzési formákat, amelyekkel továbbra is versenyképes maradhat az intézmény. Ezért figyeljük, elemezzük a statisztikai adatokat, és persze nyitottak vagyunk a hazai, illetve uniós oktatáspolitika irányelveire. A mobilitás fontos prioritás, és egyre több ország mutat érdeklődést egyetemünk iránt, hiszen a széleskörû képzési kínálatunk, a modern infrastruktúra, a kiemelt kutatóegyetemi státus mind-mind vonzó a külföldi diákoknak is.

- Pályázatában jelentős feladatnak nevezte a kutatói feladatok ellátását. Hogyan segíti ennek a területnek a fejlődését az, hogy az intézmény elnyerte a kiemelt kutatóegyetemi címet?

  - A kutatókat, a kutatási eredmények elismerését nem a címek segítik, hanem az, hogy a kutatóknak vannak ötleteik és ki tudják választani a kutatásokhoz a társakat. A kutatóegyetemi cím presztízs, és annak elismerése, hogy a múltban sem csináltuk a dolgokat rosszul.

- Gyakran visszatérő téma a felsőoktatási intézmények anyagi helyzete. Enyhíthet-e a gondokon a nemzetközi és a hazai pályázati eredményesség javítása?

  - Természetesen a gazdasági nehézségek minden intézményt érintettek, de a Debreceni Egyetem bevételei mindig meghaladták kiadásait, még ha a belső elosztás tekintetében voltak is nehézségeink. A pályázatok persze fontosak egy-egy fejlesztés, beruházás támogatásában, de fenn is kell tartani a modern infrastruktúrát, épületeket. Az igazi megoldást az egyetem, az ipar és az állam együttmûködésével kialakítandó projektekben látom.

- Segíthet-e a várossal ápolt (kialakítandó?) kapcsolat az egyetem hazai, illetve nemzetközi kapcsolatainak erősítésében?

  - Debrecenben a török vész után néhány évvel úgy döntött a lakosság, hogy iskolát alapít. Az gondolom, ez önmagáért beszél. A város mindig is támogatta az egyetem törekvéseit és számos közös projekten dolgoznak együtt a kollégák. Bevett gyakorlat, hogy a városba érkező küldöttség felkeresi az egyetemet is, és fordítva, illetve közös delegációk is utaznak egy-egy együttmûködést előkészíteni. Például a virágkarneválra Indonéziából érkező csoportot kísérte a Medani Egyetem rektora és néhány munkatársa, akik találkoztak az egyetem képviselőivel is.

- Rektori teendői mellett lesz-e ideje, energiája, hogy szakterületén, az Orvos- és Egészségtudományi Centrum Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet igazgatójaként, valamint egyetemi oktatóként is maradéktalanul ellássa feladatait?

  - Nagyon fontos számomra a tehetséggondozás, így a PhD hallgatókkal továbbra is rendszeresen találkozni fogok, és igyekszem a tantermi előadásaimat is megtartani. A kollégáim ennek figyelembe vételével igyekeznek alakítani a programom. Persze tudom, hogy adódhatnak „lemondhatatlan” programok. Számomra a rektori megbízás megtisztelő feladat, egyfajta kihívás, aminek minden tudásommal, tapasztalatommal igyekszem eleget tenni. A rektori tisztséggel az egyetem páratlan adottságaiban, itt például az agrár, a természettudományok, a bölcsészet és társadalomtudományok, valamint az orvos és gyógyszerésztudomány interdiszciplinaritásában rejlő lehetőségeket szeretném kiaknázni. De a szívem mélyén én mindig orvos, farmakológus maradok.

- Ha mindezek mellett marad szabadideje, mivel tölti szívesen?

  - Balatoni vagyok, mindig kikapcsol az ott töltött idő. Például nagyon szeretek olyankor úszni, amikor a lemenő nap sugarai a tó zöldeskék vizét narancsvörösre festik. Az úszás mellett gyakran biciklizem, néha vitorlázom, vagy verekszem (itt katonai önvédelemre kell gondolni). A terhelést nem is lehetne bírni, ha a rendszeres sport nem lenne jelen az életemben. Érdekel a történelem, különösen a kiegyezés utáni időszakot, az akkor bekövetkező fejlődést tartom csodálatosnak, így szívesen olvasok minden ezzel az időszakkal kapcsolatos írást.

- Úgy tartja a mondás, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll. Mennyire támogatja munkájában a család és hogyan viselik, hogy az elkövetkező években kevesebb időt tud velük tölteni?

  - Amikor a rektori megbízatásra készültem, természetesen a pályázat benyújtása előtt a családdal is egyeztettünk. A feleségem, aki szintén orvos, mindenben támogat, biztosítja azt a kiegyensúlyozott, nyugodt hátteret, amire a mindennapok kihívásai során szükségem van, ugyanakkor mindezt a háttérből teszi, amit tiszteletben tartok. Fiunk az egyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója, felnőtt fiatalember határozott elképzelésekkel, önálló véleménnyel. Õk a legőszintébb kritikusaim és a legnagyobb támogatóim is egyben.

-Egyetemi Élet-