- Nemrégiben jelent meg az új regénye, gratulálunk!

  - Igen, ez egy fiataloknak szĂłlĂł detektĂ­vregĂ©ny, amelyben a fõszereplõk is tinĂ©dzserek, akik belekeverednek egy bĂ»ncselekmĂ©nybe. A nyomtatott változat csak Latin-Amerikában kerĂĽlt forgalmazásba, de Kindle-ön itt is elĂ©rhetõ lesz, persze spanyolul.

- Több mint húsz könyve látott már napvilágot, köztük novellákat, gyermekirodalmi, költészeti és kritikai munkákat tartalmazó kötetek. Mi az, amit a leginkább szeret írni?

  - Az utĂłbbi öt Ă©vben fõleg ifjĂşsági irodalommal foglalkoztam, fiataloknak Ă­rtam, Ă©s ez az, ami a legközelebb áll hozzám. A detektĂ­vregĂ©nyeken kĂ­vĂĽl a misztikus, fantasztikus törtĂ©neteket is szeretem. A fantasztikus az Ă©n esetemben nem a kĂĽlönbözõ világokban zajlĂł cselekmĂ©nyt jelenti, hanem ebben a világban zajlĂł törtĂ©neteket, amelyekben van nĂ©mi fantasztikum is. Itt Debrecenben egyĂ©bkĂ©nt, az egyetemen valĂł tanĂ­tás mellett szeretem az idõm nagy rĂ©szĂ©t az Ă­rásnak szentelni.

- Emlékszik az elsõ, talán gyerekkori írására?

  - Igen, hĂ©t Ă©ves koromban Ă­rtam elõször egy kalĂłzokrĂłl szĂłlĂł törtĂ©netet. A cĂ­mĂ©re sajnos már nem emlĂ©kszem.

- Tehát egy mesét?

  - Akkoriban azt gondoltam, hogy ennĂ©l nagyobb volumenĂ» alkotásrĂłl van szĂł… Ezt most már nem tudom megĂ­tĂ©lni, mert azĂłta valahol elveszett.

- Ez után folyamatosan írt?

  - Igen, folytattam az Ă­rást, Ă©s kĂĽlönbözõ workshopokra kezdtem járni tizennĂ©gy Ă©ves korom után.

- Semmi nem vette el a kedvét az írói pályától?

  - Ebben nagyon szerencsĂ©s vagyok, mivel a családom Ă©s a tanáraim is mindig bĂ­ztattak. Az Ă­rás rossz oldalával, azzal, ami elvehette volna a kedvem tõle, már csak akkor találkoztam, amikor idõsebb voltam Ă©s már rĂ©gĂłta jelentek meg könyveim.

- Az egyetemen többek között kreatĂ­v Ă­rást is tanĂ­t, ha jĂłl tudom…

  -Igen. FõkĂ©pp angol szakosok járnak rá, de már többször voltak az Ăłrán diákok a francia vagy mondjuk a matematika intĂ©zetbõl is. Az Ăłrák persze angolul zajlottak, hiszen ez volt az egyetlen nyelv, ahogyan mindnyájan kommunikálni tudtunk. A diákok pedig hol angolul Ă­rtak, hol pedig magyarul, Ă©s esetleg lefordĂ­tották angolra.

- És hogyan került ide, Magyarországra?

  - Már tĂ­z Ă©ve Debrecenben vagyok. Mielõtt Magyarországra Ă©rkeztem, már több Ă©ve jártam a világot. Elõttem egy másik kollĂ©gám volt itt Debrecenben, az egyetemen, Ă©s amikor õ haza akart menni, felhĂ­vott, Ă©s mesĂ©lt errõl a lehetõsĂ©grõl, mert tudta, hogy Ă©n is szeretek utazgatni. ĂŤgy, amikor megĂĽresedett a helye, idejöttem.

- Nem is tervezte meg, hogy meddig marad?

  - A szerzõdĂ©sem egy Ă©vre szĂłlt, mert meg akartam hagyni magamnak a lehetõsĂ©get, hogy – akár egyetlen szemeszter után is – hazamehessek, ha nem tetszene.

- Hogy megy a magyar nyelv?

  - Értem, amit beszĂ©lnek körĂĽlöttem, tudok vásárolni… De nem tudnĂ©k magyarul elõadást tartani pĂ©ldául. Az az igazság, hogy nem sok lehetõsĂ©gem van gyakorolni a magyart, mert a barátaim Ă©s ismerõseim, akik itt Ă©lnek, jĂłl beszĂ©lnek vagy angolul, vagy spanyolul.

- Tíz év hosszú idõ. Mégis, emlékszik valamilyen kulturális sokkra Magyarországgal, Debrecennel kapcsolatban még abból az idõbõl, amikor idejött?

  - Mint már korábban emlĂ­tettem, Magyarország elõtt több országban is Ă©ltem, pĂ©ldául az USA-ban, Kanadában, Venezuelában. Amikor Magyarországra Ă©rkeztem, az volt az elsõ alkalom, hogy EurĂłpában jártam. Tehát ekkor már hozzá voltam szokva ahhoz, hogy az emberek kĂĽlönbözõek tudnak lenni, de EurĂłpa számomra teljesen Ăşj volt. Kulturális sokkra nem emlĂ©kszem, de arra igen, hogy már elsõ ránĂ©zĂ©sre is minden máskĂ©pp nĂ©zett ki, mint amit eddig láttam: az utcák, a rĂ©gi, törtĂ©nelmi Ă©pĂĽletek a modern architektĂşra mellett. Ez nagyon tetszett. Az emberekkel kapcsolatban pedig azt vettem Ă©szre, hogy a nõk nagyon erõsek. Egy párkapcsolatban pĂ©ldául a fĂ©rfiak általában arra várnak, hogy a nõk megmondják nekik, hogy mit csináljanak. Ezt Ă©rdekesnek találom.

- Volt olyasmi, ami nem tetszett ennyire?

  - Nem igazán emlĂ©kszem ilyenre. Talán egy dolog, ami bár nem annyira kulturális sokk, de amikor idejöttem, Ăşgy Ă©reztem, hogy a magyar emberek melankolikusabbak, befelĂ© fordulĂłbbak, mint az emberek az amerikai kontinensen általában.

- KĂĽlföldi Ă©vei során kĂĽlönbözõ egyetemeken is tanĂ­tott MexikĂłban, az USA-ban, Kanadában… A diákok mennyire másak arrafelĂ© Ă©s itt, Debrecenben?

  - Az USA-ban pĂ©ldául csak egy Ă©vig voltam – hasonlĂł szerzõdĂ©ssel, mint amilyennel ide is kerĂĽltem. Azzal a kĂĽlönbsĂ©ggel, hogy ott nem akartam tovább maradni, mert nem tetszett a rendszer. Ott nem egyetemen, hanem egy fõiskolán, college-ban tanĂ­tottam. Ami nem tetszett ott az az volt, hogy a nagy sportkultusz miatt Ăşgy mĂ»ködnek a fõiskolák, hogy a jĂł sportolĂłknak nem kell jĂł teljesĂ­tmĂ©nyt nyĂşjtaniuk az Ăłrákon addig, amĂ­g a pályán jĂłl szerepelnek. ĂŤgy az Ă©n Ăłráimon is mindig voltak diákok, akik nem figyeltek, Ă©s nem Ă©rdekelte õket az Ăłra, mert tudták, hogy amĂ­g jĂł focisták, addig Ăşgyis bennmaradnak a fõiskolán.

- Mit nevezne inkább a hivatásának: az írást vagy a tanítást?

  - Az Ă©n esetemben a kettõ nagyon erõsen összekapcsolĂłdik. Rengeteg visszajelzĂ©st kapok a diákjaimtĂłl az Ă­rásaimmal kapcsolatban. Hiszen, mint már emlĂ­tettem, ifjĂşsági irodalommal foglalkozom, a diákjaim pedig fiatalok, pont olyanok, akiknek a regĂ©nyeim is szĂłlnak. ĂŤgy szemĂ©lyes kapcsolatban állok a regĂ©nyeim potenciális olvasĂłival.

- A nyelvi akadály ellenére is olvassák az írásait a diákjai?

  - Nagyon sok otthoni diákommal tartom a kapcsolatot, Ă©s õk mindenkĂ©ppen. MexikĂłban általában nyáron tanĂ­tok workshopokon, ilyenkor tudok találkozni velĂĽk. Ezen kĂ­vĂĽl pedig online is tanĂ­tok. Vannak tanĂ­tványaim SpanyolországbĂłl, ArgentĂ­nábĂłl, VenezuelábĂłl Ă©s más országokbĂłl is, ahol spanyolul beszĂ©lnek.

- Vannak írásai, amelyekbe a magyarul beszélõ olvasók is belenézhetnek?

  - NĂ©hány novellám megjelent magyarul a Nagyvilág folyĂłiratban. Angolra pedig több mĂ»vemet is lefordĂ­tották.

- Végül, hol képzeli el a jövõjét?

  - Nem tudom… Az is váratlan volt, hogy idejöttem, hiszen nem terveztem meg elõre. A kalandvágyam hajtott. És a kalandvágy az, ami miatt nem tudom elõre, hogy mikor jön el Ăşjra a változás, a költözĂ©s ideje. Kovács Dorottya