Nem könnyû manapság eldönteni, mit nevezünk párkapcsolatnak – hangzott el a Párkapcsolati Szabadegyetem féléves nyitóelõadásán, melyet Berényi András pszichológus, a Mentálhigiénés és Esélyegyenlõségi Központ vezetõje tartott.

„Ha valaki három hónapot eltölt egy párkapcsolatban, arra ma már azt mondom, hogy nagy idõ” – lepte meg hallgatóit a szerdánként 16 órától a fõépület X-es termében jelentkezõ elõadás-sorozat nyitóalkalmán Berényi András, aki hangsúlyozta, hogy nem is könnyû eldönteni, mit nevezünk párkapcsolatnak, mert olyan új jelenségek láthatók.

Mire odaér az ember, hogy tartós kapcsolatot alakítson ki, már megvannak a saját bogarai, kialakul az egzisztenciája, és nem igazán akarja feladni az autonómiáját. Jellemzõ, hogy napjainkban, hiába tehetnék meg, nem költöznek össze a párok, rendszeresen találkoznak, de mindenkinek megvan a külön otthona – olyan ez, mint az udvarlás, csak hosszú távon.

„A párkapcsolat nagyon strapás és idõigényes: fel kell szépen öltözni, el kell esetleg menni olyan koncertre vagy filmet megnézni a másik kedvéért, amit egyébként magunktól nem tennénk, meg kell hallgatni a másik problémáit, össze kell ismerkedni a családjával, ami mind-mind energiát igényel. Sok esetben a párválasztást az egyedüllét elkerülése mozgatja, ebben az esetben a kapcsolat támasztékként szerepel, az ilyet én alibi kapcsolatnak hívom. A napokban egy fiatal lány egy öt éve tartó kapcsolatot szakított meg, mert túlságosan gázos volt a családja és rájött, hogy a partnerét támaszként használta, túlságosan megterhelõdött a problémákkal. Vigyázni kell, hogy ne terápiás kapcsolat legyen a párkapcsolat, ne például a másik családjára való panaszkodás határozza meg. A család számos problémát okozhat, hiszen a választott szerelmünkhöz még egy tucat ember tartozik, nagy kérdés, hogyan jövök ki velük” – mondta a szakember.

A család, barátok, fontos, hogy elfogadják a partnerünket, hiába nem nekik választjuk, mégis meghatározhatja a viszonyt, elõadásában egy szélsõséges példát is hozott Berényi András: külföldi hallgatók négy éven át tartó párkapcsolata ért véget a diplomaszerzéssel, ugyanis az indiai fiúnak a család hozta a diplomaosztóra az általuk kiválasztott feleséget, hiába szerette itteni barátnõjét, el kellett vennie az új lányt, a család vallása ezt írta elõ.

Azt, hogy milyen nõkké vagy férfiakká válunk, nagyon befolyásolja a szüleink és párkapcsolatuk: látjuk-e õket vitatkozni, ölelkezni, különbözõ élethelyzetekben problémát megoldani. A minta azt is nagyban meghatározza, mit várunk a másik nemtõl. Az a gyerek, akinek elváltak a szülei és három nõ társaságában nõ fel és az anyjától több mint tíz évig csak azt hallgatja, milyenek megbízhatatlanak, kurvapecérek, rendetlenek a férfiak, azt el lehet képzelni, milyen férfi- és apaképpel nõ fel…

A Párkapcsolati Szabadegyetemen az is világossá vált, hogy veszekedni, vitázni természetes és pozitív hatású is lehet. „A krízis a szakítást és összetartozást is jelentheti, ha megoldjuk, erõsödhet a kapcsolat. A viták 80%-a félreértésen alapul, az a meglepõ, ha két ember megérti egymást. A vita azt is mutathatja, fontos még a másik, ha már nem fontos, akkor hozzá se szólunk. Fontos megtanulni megbeszélni, tisztázni a problémákat, bocsánatot kérni a másiktól, ez mind hasznosabb, mint elhallgatni, ágyba bújni, mintha semmi nem történt volna” – mondta Berényi András, aki kitért a virtuális térhez köthetõ kapcsolati problémákra is. Találkozott olyan esettel, hogy a lány és külföldi barátja hajnalig ültek a gép elõtt minden este, de amikor a fiú meglátogatta, akkor nem tudtak egymással mit kezdeni, unalmasabbnak találta, mint a virtuális térben. Az internet nemcsak összekötheti, szét is választhatja az embereket: mivel az applikációkban nyomokat hagyunk magunk után, ha a kapcsolat problémához érkezik, akkor a párok elkezdenek nézelõdni és könnyen a másik fejéhez lehet vágni, amit találnak.