2012-ben alapításának, idén, 2014-ben pedig első tanévének centenáriumát ünnepli a Debre-ceni Egyetem. E jeles évfordulónak a közelmúltban és napjainkban számos rendezvény állított emléket (legutóbb éppen a Bölcsészettudományi Karon), illetve a jubileumok kapcsán több tudományos és ismeretterjesztő kiadvány látott napvilágot. Az utóbbiak sorába illeszkedik az impozáns küllemű kötet, amely „A Tudás Temploma” címet viseli, és a Debreceni Egyetem Központi Épületének történetét dolgozza fel. Szerzői – Forisek Péter egyetemi docens, a Böl-csészettudományi Kar oktatási dékán-helyettese és Kerepeszki Róbert egyetemi adjunktus – a Történelmi Intézet oktatói, akik szerteágazó tudományos munkájuk mellett, illetve annak ré-szeként már évek óta foglalkoznak az egyetemünk történetének kutatásával is. 

Kötetük előszavában emlékeztetnek arra, hogy a „Debreceni Egyetem Központi Épülete is néma tanúja a magyar történelem eseményeinek”. Céljuk az, hogy bemutassák „Közép-Európa egyik legszebb középületét”, felidézzék az épület által őrzött emlékeket, tisztelegjenek azok előtt, akik nélkül „a tudományoknak ez az egyedülálló temploma nem szolgálhatná a magyar kultúrát”, és végső soron az, hogy a debreceni felsőoktatás hagyományait továbbörö-kítsék a következő generációkra. 

Bátran megállapíthatjuk, hogy e céloknak a kötet maradéktalanul eleget is tesz. Végigkísér-hetjük benne azt a viszontagságos utat, amit a tervektől a megvalósulásig be kellett járnia a korabeli egyetemi vezetésnek a Központi Épület érdekében. Ugyanis az első világháborús vereség következtében kialakult gazdasági helyzetben csak másfél évtizeddel az egyetemala-pítás után, 1927-ben tették le a „Tudás Templomának” alapkövét a Nagyerdőben (addig és az építkezések befejezéséig a Református Kollégium biztosított ideiglenes elhelyezést az intéz-ménynek). A Szerzők elmondják, ki álmodta meg a Központi Épületet, hogyan változtak a tervek, és azt, hogyan viszonyult az akkori kultúrpolitika ehhez a grandiózus beruházáshoz. Részletesen olvashatunk az építkezésekről, az azt kísérő nehézségekről, illetve az 1932. máju-si megnyitó ünnepélyről, amelyen hivatalosan is birtokba vette az egyetem az új otthonát. Itt azonban nem fejeződik be a történet. A Szerzők szólnak arról is, hogyan fejlődött a Központi Épület az 1930-as és 1940-es évek folyamán, de már-már sokkoló leírást olvashatunk arról is, hogy a második világháború után milyen állapotok uralkodtak az intézményben. Ezek mellett még számtalan érdekességgel találkozhatunk a könyv lapjain. A Rőfi Mónika egyetemi főtit-kárhelyettes szerkesztésében megjelent kötet olvasmányos szövegét Derencsényi István gyö-nyörű fényképei illusztrálják.